A Szovjetunió és az Egyesült Államok közt egyre hevesebben dúló űrversenyben a szovjetek többször is megelőzték az amerikaiakat: elsőként bocsátották föld körüli pályára az első műholdat, a Szputnyik–1-et, Jurij Gagarin személyében pedig 1961-ben az első embert. A következő nagy dobásként pedig egy nőt terveztek a világűrbe juttatni.
Első lépésként rézuszmajmokon tesztelték, milyen hatással van a női szervezetre az űrutazás, majd meghirdették az űrprogramot. A jelentkezőknek 70 kilogrammnál könnyebbnek, 170 centiméternél alacsonyabbnak és 30 évesnél fiatalabbnak kellett lenniük – összesen 400-an jelentkeztek. Az utolsó öt talpon maradt nőnek 1962-től egy 18 hónapos kiképzésen kellett részt venniük, végül az akkor 25 éves Valentyina Tyereskovára esett a választás – írja a Múlt-kor.hu.
Pilótatapasztalata nem volt, de 126 ejtőernyős ugrás állt már a háta mögött, amelyet egy ejtőernyős klub tagjaként szerzett meg. Az ejtőernyős tapasztalat mellett munkás származása és a szovjet–finn háborúban hősi halált halt édesapja is nagyban hozzájárult a kiválasztásához.
Tyereskovát a Vosztok–6 fedélzetén 62 éve, 1963. június 16-án bocsátották fel a világűrbe. Az orbitális pályán keringő fiatal nőnek két problémával kellett szembenéznie: csak fogpaszta volt nála, fogkefe nem, ezért ujjait kellett használnia a fogmosáshoz. A másik gond viszont ennél súlyosabb volt, kis híján Tyereskova halálához vezetett. A Vosztok–6 automatikus navigációs szoftvere nem működött kielégítően, és az űrhajó ahelyett, hogy süllyedni kezdett volna, emelkedő pályára állt.
Tyereskova észlelte a bajt, a földi irányításnak pedig sikerült egy új landolási algoritmust küldeni és ezzel megmentenie a „Sirály” fedőnévre hallgató Tyereskovát, aki végül 6000 méter magasból ugrott ki az űrhajóból és kisebb orrzúzódással ugyan, de biztonságosan landolt.
Történelmi űrrepülését követően Tyereskova soha többé nem járhatott a világűrben, a szovjet hatóságok a két ünnepelt sztárűrhajós, Vlagyimir Komarov és Jurij Gagarin halálát követően nem akarták egy újabb balesetben elveszíteni a Szovjetunió harmadik büszkeségét, a „Sirályt” is.
Az emberes űrutazás több mint 60 éves történelemre tekint vissza, amely sikerekben és tragédiákban egyaránt bővelkedik. Lapunk számos cikkben foglalkozott már az űrrepülés történetével, ezek alább olvashatók el:
