Első ízben észlelték a juhhimlőt, azaz a variola ovinát Romániában – írja az MTI a román állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági hatóság (ANSVSA) bejelentésére hivatkozva. A hatóságok meghozták a fertőzés elterjedésének megelőzését célzó intézkedéseket.
A juh- és kecskeállományra veszélyes betegség az ország déli részén, a Duna mentén található Teleorman megyében jelent meg. Az állategészségügyi szakemberek két, 700 juhot és 30 kecskét tartó gazdaság rutinellenőrzése során öt mintában mutatták ki a vírust.
a tetemeket pedig a környezetvédelmi őrség és a vízügyi hatóságok által jóváhagyott területen földelték el.
A góc körül 3 kilométeres körben az emberek és állatok, valamint járművek mozgását korlátozó védelmi, 10 kilométeres körben pedig megfigyelési zónát alakítottak ki. Az ANSVSA értesítette a vírus romániai megjelenéséről az Európai Bizottságot és az Állategészségügyi Világszervezetet (WOAH).
A juhhimlő rendkívüli fertőzőképességgel bír, a kórokozó pedig hosszú ideig a környezetben is fenn tud maradni, meglehetősen jól bírja a szárazságot. Éppen ezért észlelése valódi rémálom a gazdák számára.
Ezért számolják fel az állományokat
A juhhimlő, akárcsak a hazánkban jelentős károkat okozó száj- és körömfájás, alapvetően nem közegészségügyi, hanem gazdasági problémával jár. A The MSD Manuals szerint a kórokozó egy, az emberre nézve ártalmatlan, ám a juhokra és kecskékre rendkívül veszélyes, gyakran végzetes betegség.
A fertőzés a különféle himlőkre jellemző vörös, idővel váladékozó hólyaggá fejlődő kiütéseket okoz, és főként Délkelet-Európa, Afrika és Ázsia egyes részeire korlátozódik. A lappangási idő 4–8 nap, a bőrelváltozások mellett
- láz;
- változó mértékű szervezeti zavarok;
- szemhéjduzzanat;
- illetve nyálkás-gennyes orrváladék jelentkezik.
A kiütések széles körűek, ám elsősorban az orron, a füleken, valamint a gyapjúval nem borított felületeken látványosak. Az elváltozások tapintással nehezen érzékelhetőek.
A kiütések idővel hólyagosodnak, plakkokká alakulhatnak, ezek nagy mennyiségben tartalmazzák a vírust, visszahúzódva pedig nekrózist idéznek elő. A varasodás alatti hám regenerálódása több hétig tart, és végül heg marad hátra. Súlyos esetben az elváltozások a tüdőben is kifejlődhetnek.
A betegség amellett, hogy nagyon veszélyes, rendkívül ragályos is, ami az állattartók számára különösen aggasztóvá teszi a felbukkanást.
Éppen ezért a száj- és körömfájáshoz hasonlóan ilyen esetben általában
Bizonyos fajtáknál ugyanakkor a fertőzés enyhe lefolyású vagy akár tünetmentes.
A feltételezés szerint a kórokozó a levegőben, a kiütésekkel való közvetlen érintkezéssel vagy rovarcsípés útján terjed. A betegségen átesett, azt túlélő állatoknál immunitás lép fel, de elérhetők vakcinák is.
Nem csak a haszonállatokat érinti
A 20. századra Európa kontinentális részéről sikerült kiszorítani a juhhimlőt, azóta csak szórványos járványok alakultak ki, feltételezhetően importált állatok miatt. A globális gócpont ma Etiópiában, Szomáliában és Algériában van, földrészünkön legutóbb 2017-ben, Görögországban alakult ki jelentősebb járvány.
A fertőzésre nincs gyógymód, a vakcinák pedig csak viszonylag rövid ideig biztosítanak védelmet. További problémát jelent, ha a betegség egy-egy telepről átterjed a környezetre.
Ahogy a száj- és körömfájás, úgy a juhhimlő esetében is igaz, hogy nem pusztán a haszonállatokat,
Igaz, a fertőzés által leginkább sújtott területeken kevés a fogékony faj, ezeknél a betegség főként a fiatal, a szoptató, illetve idősebb példányokra jelenthet fenyegetést.
